Yippi!!!!!

Tegnap hosszú napom volt, és tetőzött a meleg is. 33 fok volt kint és kb bent is a tetőtérben. Szarrá izzadtuk magunkat a melóban. Reggel a dupla hívásokat kaptam egy kolléganővel, nem kapkodtuk el a munkát (ilyen melegben nem is lehetett). Nyugis volt a reggel. Délutános műszakot már boldogan nyomtam le, mert az emeleti új főnököm mondta, hogy nagyon kevesen vannak a földszinten és holnap (vagyis ma), meg szombaton lent kell dolgoznom az eredeti helyemen. Hurrá!!! Délután gyógyszert osztottam. Na ez a demenseknél egy baromi nagy kihívás. Bár lehet, hogy csak nekem. Mami lehajtott fejjel ül, nem hajlandó felemelni a fejét. Kiskanállal próbálom berakni a szájába a gyógyszert, amit még csak-csak megoldottam nagy nehezen, mert ugye a száját se nyitja ki rendesen. Na, betuszkoltam a gyógyszert, már csak vizet kéne itatnom vele. Na de hogy? Lehajtott fejjel esélytelen. Kb 10 percig könyörögtem neki, hogy emelje meg a fejét. Szívószál megoldás, de nem nála. Nem tud vele inni. A másik mami beteszi a szájába a gyógyszert, megitatok vele több köbméter vizet, de a gyógyszer még a szájában és szopogatja. Szar az íze. Persze, mert le kéne nyelni. Az kizárt, ő nem nyeli le. Hát akkor így jártunk. Papa: gyógyszer szájba, majd azzal a lendülettel ki is köpi. Jó a reflexem, elkapom. Gyógyszer szájba be, majd mielőtt kiköpné, döntöm bele a vizet. Lement!!!!

Délután le kellett mennem a nővér szobába, de nem találtam a nővért, bementem a care office-ba, összefutottam az előző főnökömmel. Mondja, hogy holnap vár! Ja és csak úgy mellékesen közölte, hogy ha visszajövök szabiról, akkor már ismét nála fogok dolgozni. Visszahelyeztek!!!!! HURRÁ!!!!!

Nagyon örülök neki! A felső emeleten már összehaverkodtam a kollégákkal, jó a csapat amúgy. Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy nem kell ott dolgoznom.

Meleg van és izzadunk.

Persze, hogy az egész épületben van légkondi, csak nálunk nincs a tetőtérben. Persze az irodában van. Kb. 35 fokban dolgozunk, semmi levegő nincs, mert a lakók szobáinak az ablakán valami nyitásgátló lófütty van és kb 3 cm-re lehet nyitni az ablakokat. Úgy izzadunk, mint a lovak. Ráadásul a felső szinten nincs külön konyhás részleg, mint lent. Felhozzák a kaját, mi kirakjuk a tálaló pultba, tálalunk, etetünk, mosogatunk, takarítunk. Csak ha a tálaló be van kapcsolva, az már önmagában meleg. Két mosogatógép meg ilyenkor kb. 6-7-szer egymás után, abból a forró gőz áramlik ki. Iszonyat. Nem elég, hogy izzadunk, a lakóinkat is nagyon megviseli a meleg, kezelhetetlenek, hisztisek és minden bajuk van.

Vasárnap hosszú napos voltam (hurrá!), és eleve kevesebben voltunk 2 emberrel. Hétvége, jó idő, beteget jelentettek. Olyan kis aranyosak.... hogy rohadnának meg. Na szóval kevesen voltunk, a gyógyszeres trolira raktak minden betanulás és magyarázat nélkül. Na mindegy, megoldottam. Szóval van 3 mamink, akiknek mehetnékje van. Ebből kettő egész nap menetel, megállás nélkül. Az egyikük iszonyat gyorsan csapatja és mindenhonnan összeszed minden szart, a másik meg megy vele. Az full kleptomániás. Ma egy másik lakó hajkeféjét találtam meg a szekrényébe.. Szóval ezek mennek rendületlenül. Bárkinek a szobájába is mentem be, ezek ott voltak. Egyik mami férje ma jött és a kezében egy rakat cucc. Elnézést kért, de a felesége ezeket összeszedte valahonnan, nem az övé... A kevésbé mászkálós harmadik mami, na ő alattomos. Sunyin bemegy a szobákba, magára zárja az ajtót és befekszik más ágyába. Szóval vittem a bácsit aludni, mikor is az ajtaja zárva. Na, mester kulcs, kinyit, hát ez a mami van ott és a bácsi ágyában hempizik. Finoman rászóltam, mire még neki állt feljebb, hogy az az ő szobája, és ne zavarjam. Mondom olvasd már el a névtáblát. Elolvassa papa nevét és közli, hogy ez ő. Mire a papa elkezd vele kiabálni, hogy az az ő neve. Na, a vége az lett, hogy az öreglány megütött. Na és sokmindent tolerálok, de ezt nem. Hiába demens, meg nincs tudatánál, ez nálam nem játszik. Úgy izomból lekevertem volna neki egyet, de azt ugye mégse tehetem, így kínomban leordítottam a haját. Meg is hökkent. Mondtam neki, hogy ezt ne merje megtenni mégegyszer, mert kurva nagy bajok lesznek. Megijedt és elsomfordált. Azóta nem megyek hozzá közel. Hiába tudom, hogy nem tehet róla, de egyszerűen nem tolerálom, ha valaki megüt, akár demens, akár nem. A kollégáim röhögnek rajta, én nem. Nekem nem jön be a demensekkel való munka. Türelmes vagyok, de velük egyszerűen erre képtelen vagyok.

Amikor mondom a néninek, hogy üljön le, vagy forduljon meg, csak vigyorog a fogatlan szájával, üres tekintettel néz és fingja nincs, hogy ki vagyok, mit akarok, és hol vagyunk. Mintha a falnak beszélnék. Nekem ez nem megy. Idegileg ettől kikészülök.

Tegnap történt szintén. Kolléganővel nagynehezen ráraktuk mamit a klotyóra. Kész van? Igen Felállítjuk ami szintén nehéz, mert kb 100 kg. Na ott fosta magát össze a mami, de olyan jó folyékony, fröcskölőset, egy kiadós fing kíséretében, hogy a löket meglegyen Én elugrottam, ott rohadjon meg ha elesik, de a kolléganőmet telibe verte. Full szaros lett szegény rendesen. Mami visszacsüccs, takarítás. Kész vagy? Igen. Felállítjuk, majd megint telibe verte a kolléganőm. Utána a másik lakót hoistoltuk, pelus le, erre elkezd pisilni....

Félelmetes, hogy mennyire zavarodottak az emberek ott, és ők azt hiszik, hogy minden oké és normálisak. A mehetnékes mami csak egy hónapra lett beadva, mert a férje gondozza és már kikészült és pihenésre van szüksége. Hát pénteken viszi haza mamit, de pont beszéltük, hogy hamar vissza fogja hozni, mert nagyon gáz amit művel. A férj tuti nem tud elmenni boltba, egy percre se hagyhatja felügyelet nélkül, mert kiszökik és megy, amerre lát. Ha kérdezzük, totál zavarodott. Nem fogja fel hol van, tegnap közölte, hogy vizet keres, mert megy szabadságra és az útra kell víz. Ma egy újságot adott, hogy ő ott befizetett, és azt a menüt kéri ebédkor.

Ja. Ma beszéltem a managerrel, hogy kurvára nem akarok ott maradni, mert nagyon nem érzem jól magam, meg a terhers csaj folyton baszogat és nagyon a tűrőképességem határát karcolgatja és hamarosan eljutok arra a pontra, hogy kijön belőlem minden, de akkor az neki nem lesz jó.ezt mondtam is a managernek, hogy hamarosan balhé lesz, ha nem állítják le, mert nem tűröm, hogy egy ázsiai tanulatlan, suttyó így beszéljen vele. Tudja már hol a helye, meg hogy kell beszélni normálisan az emberrel. Ez Európa és nem Ázsia. Ott hiányzik a kultúrából a normális kommunikávió. Ezt pont a ázsiai főnököm mondta, hogy mennyire suttyó a népe és a csajok akik nálunk dolgoznak. Szóval most közölte, hogy nem állandóra lettem feltéve, hanem új rendszert akarnak bevezetni és rajtam kezdnik, hogy rohadjanak meg. Szóval mindenki fog dolgozni mindenhol és pakolgatni fogják az embereket, hogy ha létszám hiány van akkor ne csak lentről menjenek fel segíteni, hanem fordítva is menjen a dolog. Hát nem vagyok lelkes. Szerencsére még ez a hét, aztán 3 hét szabi jön!!!!! A héten 2 hosszú nap, 2 rövid és szabad vagyok.... Ja és bpanaszoltam a terhes luvnyát megint, hogy bunkózik. Ma jött délutánra és pont ott voltam amikor telefonon lerendelték az irodába. Kíváncsi leszek, hogy lesz e hatása, hogy beszéltek vele. Gondolom hazudozott össze-vissza. Csakhogy nekem ott vannak a kolléganők tanunak, hogy miket csinál és hogy beszél. Mindenki utálja őt amúgy. Pont ma reggel a lengyel éjszakás csaj mesélte, hogy vele ugyan ezt csinálja és nem tudni miért. Azt vettem észre, hogy az európaiakkal ilyen patkány. Szerencsére holnap nem dolgozik!!!!!!

Reminiscence

Áthelyeztek a Reminiscence osztályra, ami a legfelső emelet és azt takartja, hogy ott vannak elhelyezve a nagyon demens és paranoiás lakók. Párszor felraktak oda régebben, ha nem volt elég ember, de rühelltem oda felmenni dolgozni. Na, a múlt héten a deputy manager közölte, hogy akkor másnaptól oda áthelyez, mert az egyik csaj elmegy szülni, és nekik kell oda egy ember aki gyógyszerezni tud és akiből leadert akarnak csinálni, és rám esett a választás. Őszintén megmondtam a nőnek, hogy rühellem a munkát ott, meg a kollégákat is, pontosabban a légkört, meg úgy általában azt, hogy nincs csapatmunka és szívatják egymást agyba-főbe. Nem hatotta meg. Mondta, hogy tud a problémákról és a problémás emberekre napi szintű panasz van és már többször beszéltek velük (minden eredmény nélkül), de mivel sok az ázsiai kolléga ott, kell nekik egy európai ember aki kinyitja a száját és rendet tesz, aki megmutatja, hogy kell viselkedni, mert hogy rólam, a munkámról jókat hallott ás tudja, hogy megmondom egyenesen, ha valami bajom van. Nem tűröm az igazságtalanságot.

Szóval jópár napja ott dolgozok és gyűlölöm minden pillanatát a munkának!!!! Megint megtanulni huszon akárhány ember nevét, rutinját, szokásait. Ráadásul több lakó agresszív, kezelhetetlen. Ahol dolgoztam (Assisted living osztályon) legalább nem ilyenek a lakók. Őket már ismerem, pikk-pakk megvan a rutinjuk. Szerettem ott dolgozni. Szóval itt a REM-en a vezetők lusták. Egy shiftben egy leader van, aki kiadja a munkát, ki mit csinál. Pl. kit kell megetetni, ki oszta a teát vacsi előtt és után, ki segít a tálalásnál. Mindenkinek megvan adva, hogy mit csinál. Ezen az emeleten 2 gyógyszeres troli van, ami azt jelenti, hogy egy gyógyszerezős kollléga kb. 7-8 embernek ad gyógyszert. Ami semmi. Az AL-en az egész szinten volt egy troli és volt kb 20 lakóm, akinek gyógyszert osztottam. Reggel a csúcsban kb 1,5-2 óra alatt megvoltam vele. A REM-en 3 órán át oszták ennek a pár lakónak a gyógyszert. Közben megy a duma, kajálás, beszélgetés. Pedig a szabály, hogy ha valaki gyógyszert oszt, akkor utána segít a lakók ellátásában. Na itt ez nem divat. Őt nem segítenek. Ez már alapból kiverte nálam a biztosítékot. Az egyik kolléganő közölte, hogy felejtsem el, hogy én ott valaha gyógyszert fogok osztani, mert van 4 ember aki ezt intézi és nem adják ki a kezükből, mert nem akarnak dolgozni a lakókkal. Durva.

A kollégák akikkel együtt dolgozok és látjuk el a betegeket, nagyon panaszkodnak, hogy bunkók a leaderek, amit én is tapasztalok napi szinten. Az, hogy kérem, köszönöm náuk nem létezik. A terhes csaj, akinek elvileg a helyét megkapom, na ő a legbunkóbb. Egész nap zabál, semmit nem csinál, és utasít mindi minden szarra, annak ellenére, hogy nem ő a leader. Megkapom a beosztásom ugye a leadertől, és ő ezt felül írja azzal, hogy 5 percenként jön utánam és dirigál, hogy mit csináljak. Aztán a múltkor beszopta, mert a leader rászólt, hogy ő adja ki a feladatokat és nem szóljon bele, ha lehet. Én simán megmondtam a kollégáknak, hogy utálok ott dolgozni, leginkább a terhes csaj miatt, mert utálom az ilyen tanulatlan, bunkó embereket. Visszajutott a fülébe szerintem, meg az is, hogy beszélek majd a deputy managerrel, hogy nem vállalom a munkát ott és tegyen vissza az AL-re. Na kicsit megemberelte magát, de ettől függetlenül utálom őt.

Tegnap a staff room-ban ültem, amikor jött a főnököm az AL-ről és kérdezte mi van. Nem örül neki, hogy elvettek tőle. Elmondtam neki, hogy mi a gond, és hogy ha nem tesznek vissza hozzá, akkor felmondok. A szerződésem az AL-re szól, szóval. Na Janet aranyos volt, mert mondta, hogy másnap beszél a DM-el, hogy nagyon nem jó ott nekem és vegyen vissza és mondta, hogy pénteken én is beszéljek vele. Remélem visszatesz.

Az igazság az, hogy szeretem a munkám és mindig örömmel megyek be dolgozni, mert jó a csapat és a lakókat is szeretem. De amióta feltettek a REM-re, azóta utálok bemenni és utálok ott dolgozni. Nem tudok mit kezdeni bizonyos lakókkal. Nem tudom őket úgy kezelni, mint ahogy a kollégák teszik. Lélektelenül, olykor nem helyesen. Értem ez alatt azt, hogy nem nézik a munka emberi oldalát, csak darab - darab. Nekem ez nem megy.

Pl. az egyik néni nagyon nincs tudatánál, csak iszonyat ritkán. Ettől függetlenül ugyan olyan ellátást kellene, hogy kapjon, mint bármelyik másik lakó. Elkezdtük lemosdatni a nénit, mire kolléganőm a privat area-t akarta lemosni elsőre. Kérdezem, hogy mit csinál? Közölte, hogy lemossa ott, aztán az arcát és kész. Mondom neki, hogy ugyazn azt a vizet akarod használni, meg a flanelt? Eleve lent wipe-al mossuk le őket, csak arcra és testre használjuk a flanelt. Válasz: persze! Miért? Elmagyaráztam neki, hogy fentről lefelé mosdatunk, ha lent kezdi, akkor vizet kell cserélnie, és flanelt lent nem használunk. Nézett, mint a birka és nem értette... Végül mondtam neki, hogy ha velem dolgozik, akkor úgy mosdatunk ahogy én mondom, mert másképp csinálhatja egyedül. Hihetetlen, hogy senki nem szólt rá eddig, bár szerintem a többiek is így csinálják. Bár vannak kivételek. Két angol kolléganő nagyon rendes és nagyon jól dolgoznak.

A lakók...hát elég egyediek. Nagyon szürnyű a demencia és nagyon nem könnyű az ilyen emberekkel dolgozni. Van olyan lakó, aki szimplán csak csendes, együttműködő. Viszont van aki nagyon agresszív amikor rossz napja van és akkor lehetetlen vele bármit is csinálni, de valahogy el kell látni. Na nekem ehhez nincs türelmem (ez az igazság), és igazából nagy gyakorlatom sincs benne. Dolgoztam előtte demensekkel, de nem ilyen formában. Van paranoiás lakónk is, bár eddig még nem találkoztam a rohamaival. Pár lakó folyamatosan bolyong, menne ki az osztályról (kódolt ajtók vannak, nem tudnak kimenni), mondván megy haza. Egy néni egész nap jön, megy, de nem lassan, hanem elég gyorsan cirkál a folyósókon, és azt hiszi, hogy csak dolgozni, segíteni van ott, és folyton intézkedni akar. Az egyik bácsi rendőr volt és egész nap "járőrözik". Borzasztó így látni őket és olyan tehetetlennek érzem magam miatta.

A másik, hogy folyamatos pisi és kaki szag van. Az összes fotel, sofa tiszta hugy (sokszor nedves is). Sehová nem tudok leülni biztonságosan. Az AL-en valahogy szabadabban érzem magam annak ellenére, hogy sokkal több munka és lakó van ott, mégis szívesebben dolgozok ott, mint itt fent. Na, majd pénteken meglátom mire megyek a DM-el....

Vesekő?

Kimaradt egy kis idő...

Közben kiderült, hogy nem vesekövem, hanem egy vese cisztám van, ami már régi. 13 mm-es. Nem kell vele semmit csinálni.

Meló:

Megcsináltam a gyógyszeres tréninget, már osztom a gyógyszert. Nem mondom, hogy egyszerű és nem kis felelősséggel jár, de élvezem. A melóban a kollégákkal elvagyok, egy román csaj van aki nagyon furcsa és semmi jót nem nézek ki belőle. Vannak jelek, hogy piszkoskodik, így nagyon vigyázok vele. Nagypofájú, féltékeny és rosszindulatú, de próbálja leplezni. Csak előttem nem tudja, mert átlátok rajta. Érdekes, hogy egy másik magyar kolléganőm is így érez vele kapcsolatban. Nincs bajom a románokkal, mert a másik román kolléganőm nagyon kedves és aranyos és megbízható. De ez a másik csaj.....

A múlt héten történt, hogy meghalt egy bácsink. Nagyon kis csendes, aranyos volt. Több napig haldoklott, nagyon sajnáltuk amikor elment. Reggel halt meg a bácsi és délután kérdezi a kolléganőm, hogy segítek e lemosdatni. Gondoltam, ez is a munka része, megpróbálom, aztán meglátom hogy viselem. Azt hiszem nem nagyon fogok ilyet bevállalni a jövőben. Borzasztó volt. Egész nap rázott utána a hideg....

Vesebajok

Szombaton nem voltam túl jól már reggel és délutánra még szarabbul lettem. Egész napos lettem volna melóban, de hazaküldtek. Másnap mentem volna reggel dolgozni, de éjszaka olyan vesegörcsöm lett, hogy be kellett menni az ügyeletre. Azt mondta az orvos, hogy vagy vesehomok, vagy apróbb vesekövek. Kaptam fájdalomcsillapítót és mondták, hogy igyak sok vizet. Azóta nem voltam dolgozni, mert az első napot végigaludtam, és még vannak görcseim. Holnap délután már megyek melózni, meglátom, hogy bírom. Itthon a lakásban elvagyok, de tegnap kimentem kicsit sétálni. Hát alig bírtam hazajönni, annyira görcsöltem. Hogy ez annak az oka, hogy jön kifelé a homok, vagy mégsem, azt nem tudom. Ha nem múlik a fájdalom, akkor a jövő héten visszamegyek a dokihoz. Melóban rendesek voltak. Ma felhívott a főnököm, hogy mi van velem, és ha még kell pár nap, akkor semmi gond.


Vannak fura kollégák....

A mai nap valami borzalom volt és már értem, hogy az egyik kolléganőt miért szidják folyamatosan. Pontosabban nem szidják, csak hallom, hogy panaszkodnak rá, a kollegina meg folyton pöröl, kiabál, mindenkit kioszt és csapkod. Na ez a kollegina nagyon fura. Kb 3 napja dolgoztam, pontosabban sokat voltam az irodában a tréning miatt, így láttam őt jönni, menni, csapkodott, kiabált, cirkuszolt és a többiek meg csak összenéztek. Gondoltam, hogy nem kedvelik a nőt, mert ilyen hülye stílusa van. Aztán egyszer csak odajött hozzám, ölelgetett, meg próbált kedves lenni velem. Persze, mert új vagyok és próbál az ő oldalára állítani.

Szóval ma reggel épp csak beléptem a házba, már odakiabált nekem, hogy ma vele fogok dolgozni. Általában az átadásnál van egy shift leader, aki a rangirős (na ez pont nem ő volt ma) aki elmondja, hogy ki, melyik oldalon dolgozik. Kapásből ez a kollegina ott se volt az átadásnál, mert lent kávézott a földszinten. Az egyik nurse lett beosztva ehhez a nőhöz, meg én. A nurse csak heti két napot dolgozik és nem nagyon van képben, hogy mit is csinálunk a lakókkal reggelente. Tudja, de nem 100%-osan. Én meg ugye alig 3 hete vagyok ott. Na, mi ketten azon agyaltunk, hogy kivel kezdjünk, hogy oldjuk meg, mert a piros oldalon dolgoztunk és jelenleg ez az oldal most a húzósabb.

Single lakó ezen az oldalon 12 van, ebből egy mami már a földszinten volt, mert az éjszakások lemosdatták, vele semmit nem kell csinálni. 6 lakó önálló, nekik semmi segítség nem kell reggel, tehát marad 6. Ebből egy már szintén kész volt az éjszakai műszak által tehát maradt 5. Double lakó, akihez 2 carer kell abból van a mi oldalunkon 5. Számunkra a logikus az lett volna a nurse-el, hogy mi megcsináljuk az 5 duplát, a kollegina meg az 5 single lakót. Így fair szerintem. Nos, megérkezett a problémás kollegina (nevezzük mondjuk Dorisnak), és kiosztotta a melót köztem és a nurse (legyen Monica) között a munkát. Mondtuk neki, hogy Ő csinálja a singe, mi meg a double hívásokat, mert amúgy sok lenne. Tudni kell Dorisról, hogy csontritkulásos és folyton nyafog mindenért és hangoztatja, hogy ő csak limitáltan tud dolgozni. Konkrétan nem csinálhat dupla hívást, mert nem használhatja a hoistot és nem emelhet. A single hívásoknál szinte semmit nem kell csinálni, csak asszisztálnia, tehát meg tudja csinálni. De persze Doris híres arról, hogy a szájával dolgozik és kib... lusta. Angol... Tehát kitalálta, hogy én csináljak meg egy single hívást, de előtte hoistoljuk ki a másik lakót Monica-van, Monica lemosdatja és amire én végzek a másik lakóval, ő is végez és segítek neki megint hoistolni. Utána ő segített nekem a hoistnál, lemosdattam, lerendeztem a lakót, ő addig megcsinált egy single lakót, majd jött nekem segíteni. Ezalatt Doris egy lakót lezuhanyoztatott, meg egy másikat lekísért a földszintre, kettőre ránézett, mert munka nem volt velük. Akkor már láttam, hogy mi visszük az egész oldalt Monica-val és húzós lesz, így megkértem Dorist, hogy vigye ki a reggelit azoknak akik a szobában esznek, meg etessen meg két lakót, ami kb. 20 perc alatt megvan. Mi Monica-val mentünk a következő lakóhoz, akit az éjszakások szerencsére lemosdattak, mi csak felöltöztettük és székbe hoistoltuk, ami kb egy jó 20 perces meló, mert a lakó elég merev és nagyon nehéz vele dolgozni. Mire vele végeztünk, addigra Doris is végzett. Hátra volt még nekünk 2 lakó aki double. Az egyik minimum egy órás, mert demens és iszonyat agresszív. A másik lakó aranyos, de nem lehet nála kapkodni. Ő is le volt mosdatva, csak pelenka csere volt, meg a nurse-nek kellett segíteni még nála. Ezzel is elment jó 20-30 perc. Doris ezalatt baszogatta a személyzetet, hogy angolul beszéljenek, mert ő nem érti ha más nyelven beszélgetnek... Aztán pont amikor kezdtünk neki az utolsó előtt dupla lakóhoz, jött, hogy az egyik double lakónak pisilnie kell és ugye hoistot használunk nála, ő nem segíthet. Mondtuk neki, hogy bocsi, de az minimum 20 perc, nekünk meg még van egy jó másfél órás melónk két lakóval, nem voltunk még szüneten és képtelenek vagyunk megcsinálni, mert utána még van dolgunk. Keressen valakit aki megcsinálja, mert mi nem érünk rá. Megoldották végül, aztán megint jött okoskodni. Modtuk neki, hogy jó lenne ha besegítene, mert már nem bírjuk. Még a lakók ellátása után össze kell szedni a pelenkás szemetest, meg le kell fertőtleníteni a fürdőbe a commode-okat. Közölte, hogy ő nem emelhet, nem üríti ki a szemetest, mert az nehéz. Persze nem az. Mondtuk oké, akkor töröld át a commode-okat. Az nem fizikai munka, mert egy fertőtlenítős wipe-al letörli az ülés részét, a karfákat, háttámlát, ami székenként kb 1 perc. Rárakja a cimkét, hogy tiszta és ennyi. Közölte, hogy nem tud lehajolni, mert fáj a dereka. Kérdeztük, hogy akkor mit tud csinálni, mert baromira nem fair, hogy minden ránk marad. Közölte, hogy sétálgat a lakók között. Fasza. Addigra már nagyon elegünk volt Monica-val. Az utolsó lakó egy demens néni. Hát ma nagyon megküzdöttünk vele. Kiabált, verekedett, szidott minket. Harcoltunk vele egy nagyot. Totál kész voltunk a végére, és közbe jöttek sorra a kollégák, hogy itt meg ott kell segíteni, mi meg mondtuk, hogy nem tudunk menni. Végül berágtunk és elmentünk a fél órás szünetre. Nagyon ránk fért. Ekkor már 11.15 volt és 7.30-tól szünet nélkül nyomtuk....

Szüneten voltam még amikor jött egy másik kolléganő, hogy elmondja az ebédeltetési tervet. Én megkaptam egy mamit, hogy etessem meg. Ja, azt elfelejtettem, hogy Monica még a délelőtti rohanásban megetetett egy mamit. Szóval a szünetem után irány megetetni a nénit, utána elláttam azokat akik csengettek, majd felvittem azokat akik befejezték az ebédet, majd felvittem pár lakónak az ebédet a szobába, és akkor már 13.30 volt. A daily notes-ok nem voltak frissítve, a lakók mappái sem voltak kész és 2-ig be kellett volna fejezni. Hozzáteszem, hogy Doris 12.00-kor lelépett.... Tehát kész voltunk. Monica az ebédnél az asztaloknál segédkezett, a többiek etettek vagy kaját vittek a szobákban, én meg egyedül voltam az emeleten és amikor double lakó kért segítséget, akkor ott álltam egyedül, hogy akkor most mi van. Szerencsére a nurse besegített. Szóval 13.30-kor kitalálták, hogy a merev bácsit ágyba kell tenni és a megetetett nénit meg székbe. Na akkor mondtam, hogy oké, akkor ezt oldják meg nélkülem, mert nem tudom az adminisztrációt megcsinálni. Minden rám maradt, mert Doris ugye lelépett, Monica két lakót látott el, meg ő nem az az adminisztratív típus. Szerencsére az egyik délutános csaj korábban jött és segített. Megírtam a könyveket, ott is besegített a nurse. Hát éppen kész lettem 14.15-re.

Azt még nem is írtam, hogy Doris ugye bizalmaskodott velem és kérdezte, hogy milyen alapon akarta neki megmondani Monica, hogy ő hol dolgozzon, mit képzel magáról, mert nem is leader, hanem ő a leader. Holott nem ő volt, hanem egy másik kolléganő, aki nagyon aranyos és kedves és nagyon jól dolgozik. Ő a kék oldalon dolgozott és csak ketten voltak, mert a harmadik ember a kórházba ment egy lakóval. Szóval ők is fullon voltak és Doris ott nyalizott ennek a kolléganőnek, majd félrehúzott és panaszkodott rá, hogy mennyire lassan dolgozik. Ami nem igaz. Főleg ahhoz képest, hogy ő meg szart se csinál. Persze vagyok olyan bunkó, hogy visszamondtam a kolléganőmnek, mert durva, hogy így kibeszéli a háta mögött. A vége az lett, hogy 4-en leültünk és átbeszéltük, hogy mennyire inkorrekt volt a mai reggel. Na felvilágosítottak, hogy Doris heti 3 napot dolgozik reggel 3-14-ig. Ő választotta ezt a munkaidőt, persze folyton panaszkodik, hogy fáradt és nem tud sokat dolgozni. Bocs, de az ő választása volt ez. Na mindenesetre a kolléganők felhomályosítottak, hogy amikor Doris dolgozik, mindig leszivat mindenkit és ugyan ezt csinálja és utána mindig balhé van és milliószor lebaszták érte, ma is volt raporton és kapott fejmosást. Folyamatos panasz van rá. Csak egy ilyen munkakörben nincs olyan, hogy ezt vagy azt nem csinálom. Ha alkalmas a munkára akkor dolgozzon, ha nem akkor váltson munkát, mert nem alkalmas rá. Ezt mondták a kolléganők, hogy folyamatosan mondják a főnöknek, hogy nem kéne itt dolgozni, mert alkalmatlan. Nem fair, hogy a sétafikálásért annyi lóvét vagy többet kap, mint mi, akik szarrá dolgozzuk magunkat. A vége az lett, hogy a kolléganők mondták Monica-nak meg nekem, hogy tegyünk rá panaszt, mert legközelebb is megcsinálja velünk és minél több panasz van rá, annál esélyesebb, hogy kiteszik.

NAgyon elfáradtunk ma. Mindig mondják a kollégák, hogy nagyon sok múlik azon, hogy ki dolgozik velünk a shift-ben. Tegnap 3-an láttuk el a kék oldalt és olyan pikk-pakk megvoltunk. Kollégám kiadta a munkát, és gördülékenyen megcsináltuk és még csak el se fáradtam.

3 hét

3 hete melózok az otthonban. Egyre jobban belerázódok. Általában az emeleten dolgozok, ott már egész jól ismerem a lakókat és a szokásaikat. A földszinten csak egyszer dolgoztam, ott azért elég bizonytalan vagyok még.

Összetett a munka és változatos a maga módján. A reggelek húzósak, mert akkor van a legtöbb meló. Personal care, reggeliztetés, speckó kukák ürítése, fertőtlenítés, cimkézés. Mire ennek vége, már kezdődik az ebédeltetés. A délután valamivel lazább, mert foglálkozások vannak, ahová sokan elmennek. Több lakót kora délután ágyba teszünk, velük onnantól nem sok gond van, csak forgatjuk őket, pelenkát ellenőrzünk, cserélünk, és vacsorát viszünk nekik. 4 lakót kell etetni. Este nem vészes amikor ágyba tesszük őket. Jobban szeretek délután dolgozni.

Hétfőn egy lakóval kellett elmennem a kórházba. Pont a legproblémásabb lakóval. Hatalmas darab ember, 160 kg és folyamatosan panaszkodik és mindig vele kell foglalkozni. Kizárólag akkor jön az irodába amikor meeting van és műszak átadás. Ilyenkor elég korlátozott a létszám így abban a fél órában csak a sürgős esetekhez megyünk. De ez a lakó rendszeresen jön valami baromsággal, csak hogy foglalkozzunk vele. Szóval megnyertem és mentem vele a kórházba. Megkaptam az instrukciókat, jött a transport. 14.30-ra értünk be a kórházba. Konkrétan a semmiért mentünk oda. Kiderült, hogy a tolókocsiban nem tudják megcsinálni a vizsgálatot, de nincs megfelelő méretű vizsgáló asztaluk és hoist sincs az ő méretére. Így a doki kitalálta, hogy menjünk el UH-ra meg röntgenre, hogy ne menjen pocsékba a napunk. UH megvolt, de a röntgennél megint azzal jöttek, hogy nincs hoist. Közben a transportunk elment egy másik betegért, így közölték, hogy másfél óra várakozási idő és jönnek vissza értünk. A lakónk persze folyamatosan nyafogott (hozzátszem jogosan) és panaszt akart tenni. Ezáltal kiderült, hogy a röntgennél hazudtak, mert van hoist, csak éppen nem akartak vele vesződni. Pont a röntgenes főnököt kaptuk el és neki tett panaszt a lakónk. Este 7 után értünk vissza az otthonba..... Beszéltem a kolléganőmmel aki intézte a vizsgálatot és mondta, hogy az orvos az otthonból hívta fel a kórházat és elmagyarázta nekik, hogy mekkora a lakónk és hoist meg nagyobb vizsgáló ágy kell neki és biztosítsák ha odamegy. A kórházban persze állították, hogy ők semmiről nem tudnak. Így jövő héten újra megy a lakónk a vizsgálatra. Hihetetlen mennyire felkészületlenek a kórházban.

Összegezve azt tudom mondani, hogy ez a meló, ebben az otthonban sokkal jobban tetszik, mint a házhoz járós, egész nap kocsiban ülős meló.

Új meló és a kezdetek

Nos az új meló merőben más, mint az előző volt. Igy egy hét után már kezdem átlátni a dolgokat, megismerni a lakókat, kollégákat és a napi rutinokat. Az otthon hatalmas, három szintes. A földszinten és az első emeleten jobbára önálló lakók vannak, de olyanok is akik nursing home-osok, vagyis több törődés és odafigyelést igényelnek. Az első emeleten van pár demens beteg is de még nem annyira súlyosak, hogy felkerüljenek a második emeletre. Ott már a végstádiumos lakók vannak.

Szóval a nap úgy néz ki, hogy reggel 7.00-7.30-ig van az átadás, amikor az éjszakás műszak elmondja röviden minden egyes lakóról, hogy mi van vele, mi történt az éjszaka stb. 7.30-kor indul a mókuskerék. A shiftnek van egy team leadere, aki elmondja, hogy ki, melyik emeleten és oldalon dolgozik. A földszinten 2 ember dolgozik, max 3. az emeleten többen vagyunk, mert ott több a lakó is. Két részre van osztva az emelet, piros és kék teamre. A kék a nehezebb, ott problémásabbak a lakók. Szóval megkapjuk, hogy hol és melyik oldalon dolgozunk. Mivel még nem ismerem annyira a lakókat, így általában a leader közelében vagyok, vagy vele csinálom a dupla lakókat, vagyik akikhez 2 ember kell, mert hoistot használunk és egyebek.

Ma pl a kék oldalon dolgoztam a leaderemmel. Megcsináltuk a dupla emberes lakókat. Az első bácsit kivettük az ágyból és a fürdőszobában ő szépen megborotválkozott meg egyebek, ezután a kiabálós bácsit lemosdattuk. Ez a bácsi folyamatosan ordít, de igazából nincs rá oka, csak ordít. Pl le akarjuk venni a pizsoma felsőjét, ordít, hogy: "NO, NO, NO!!!!!" Aztán elmagyarázom neki, hogy le kell őt mosdatni, és ahhoz le kell venni a felsőjét. Megérti és mondja, hogy rendben, persze, érti, majd újra elkezd ordítani. Hihetetlen. Utána visszamentünk az első bácsihoz, akit addigra lemosdatott a kollégám, így csak be kellett segíteni a tolószékbe. Utána a második bácsit megetettem. Betettük a tolószékbe és ott etettem meg, mert csak pépeset ehet és ha bármi a keze ügyébe kerül, elkezdi ütni magát.... Majd ezután vittem reggelit az első bácsinak. Következett a nagytestű, pánikolós lakónk. Kb 200 kg a pasi. Iszonyat hatalmas. Folyton pánikrohamai vannak. Nem egyszerű eset. Lemosdattuk, székbe tettük és utána már ő ment az elektromos székével reggelizni. Minden szobában ahol dolgozunk, utána rendet rakunk, beágyazunk, vagy ágyneműt húzunk. Akik önálló lakókat látnak el, azok csinálják a room service-t, vagyis a lakók akik a szobájukban reggeliznek, azoknak felvisszük a reggelit. A nagy pasi után jött a macis - demens mami. Borzalom. Se kutyája, se macskája szegénynek és baromira nem ezen a földön él már. Van két macija és azokkal beszélget, meg mindig mondja, hogy az anyukája jön érte és hazaviszi, meg azt hiszi, hogy ő hotelban van. Egyik nap kedves és szeret, a másik nap meg utál és verekszik. Ma a verekedős énjét fogtuk ki. Kész küzdelem volt lemosdatni. Olyanokat üt, meg csíp!!! Persze nem foghatom le, csak arrébb állok meg rászólok, hogy fejezze be, mert nem üthet meg minket. Jó fél órát szkanderoztunk vele. A végén a kollégám már nem finomkodott, amikor ötödszörre se engedte, hogy ráadjuk a pulcsiját. Kollégám lefogta és ráadta a felsőt, mami meg baromira küzdött, de ő maradt alul. Hihetetlen erő van abba a kis piszkafa mamiban. Ja és ma átköltözettük egy másik szobába, de szerintem fel se fog neki tűnni....

Ezután volt egy fél órás szünetem, majd kezdődött az ebédidő, vagyis az önálló lakók szépen lementek az étterembe, akik tolókocsisok azokat mi levisszük, akik meg a szobájukban ebédelnek, azoknak felvittük az ebédet és három lakónk van akiket etetni kell. Én a reggeli bácsit etettem délben is.

A délelőtt folyamán még össze kell szednünk a reggeli edényeket, ki kell üríteni a pelenkás szemeteseket, ehhez a földszintről kell hozni két konténert, amibe összeszedjük és utána kivinni a nagy kukába. Hihetetlen mennyiségű szemett szedünk ilyenkor össze. Valaki körbemegy még és fertőtleníti a commod-okat és felcetlizi, hogy tiszta.

Mindemellett bármelyik lakónak gondja van, az hív minket, így még őket is el kell látni. Ebéd után vannak akik lent maradnak a büfében, vagy jönnek a hozzátartozók és velük vannak. A többiek ha mennek a szobába, akkor ott pelenkacsere, vagy ágyba tesszük őket. 14.00-kor irány az office, meg kell csinálni a papírmunkát. A nursing lakóknak a szobáikban van a dosszié, ahol minden alkalommal ha bemegyünk hozzájuk, le kell írni, hogy mit csináltunk, mi történt, ha mozgatjuk akkor a megfelelő chart-on regisztrálom, hogy a hátán volt, hoistoltuk, vagy ha ágyban van akkor megfordítottuk. Van bowel chart, hogy milyet, mikor és mennyit kakilt, meg fluid chart, hogy mit és mennyit evett, ivott. Mérjük a súlyukat és külön mappában vezetjük, hogy kit krémeztünk és mivel. Rengeteg az adminisztráció. A nem nursing-es lakóknak az office-ban van a mappájuk, oda beírjuk, hogy mit és mikor csináltunk, hogy pl fodrásztnál volt. Ma jött a fodrász és sokan mentek hozzá.

A délutáni shiftnek 14.00-14.30-ig van az átadás, a reggelesek 14.30-kor végeznek. A délutános műszak is húzós, főleg este. Ebéd után nyugisabbak, sokaknak foglalkozások vannak (bingó, szókirakó, torna, zenehallgatás, filmnézés, kreatív foglalkozások) , vagy pihennek. 3 körül körbemegyünk és kávé, tea, süti osztás van, ki mit kér. 5 felé indul a vacsi, szintén, mint az ebédnél, hogy vannak akik lemennek, akiket leviszünk, akik a szobában esznek és akiket etetünk. Ugye a déli edényeket és a délutáni teázás edényeit összeszedjük és levisszük a konyhába. Vacsora után van akit a szobájába viszünk és megy is az ágyba, de általában 21.00-ra a lakók ágyban vannak, vagy pizsiben és a nappalijukban tévéznek. 21.00-21.30-ig átadás, meg az adminisztráció megy.

Húzós a munka, de ha már tudom mindenki rutinját, nevét és szobaszámát, akkor jobb lesz. Vannak regisztrált nővérek, ők kötöznek, meg ellátják a sebeket, felfekvéseket, ha valakinek baja van akkor ők mennek és megvizsgálják. A gyomorszondás lakónkat ők etetik és monitorozzák. A gyógyszerezést a medical technicant végzi. Általában 2-en, mert mindkét oldalra egy-egy ember megy. Nekem is ez a pozícióm de még nem kaptam meg az oktatást rá. Hamarosan meglesz és akkor megyek körbe a trolival és kiosztom a gyógyszereket.

Sokmindent kell csinálni, de ha már rutinos leszek akkor kevésbé lesz káosz a fejemben és könnyebben tudom csinálni a napi teendőket.

Új év - Új munka

A melóhelyen októberben bejelentették, hogy a mi irodánk megszűnik és összevonják egy másik irodával, ami jóval messzebb van. Senki nem volt boldog tőle. Az irodában 4-en dolgoztak és mindannyian fel is mondtak. A carerek is szépen lassan elkezdtek felmondani, köztük én is. Úgy voltam vele, hogy a domiciliary carer munkát már nem akarom tovább csinálni, mert folyton kocsiban vagyok, a szüneteimet nem fizetik és sok elmegy benzinre.

Megnéztem a care home-okat a közelben és háromba el is küldtem az önéletrajzomat. Pontosabban csak kettőbe, mert az egyikhez úgy mentem interjúra, hogy egy pasi felhívott egy ügynökségtől, hogy lenne munka és érdekel e. Jó sokat beszéltünk és nagyon jó dolgokat mondott. Ebből persze kb 5% volt igaz, mert az interjún amikor rákérdeztem, a nő mondta, hogy nem egészen úgy van ahogy a pasi mondta. De végül is nem jött össze. Amikor odamentem, valahogy nem éreztem jól magam. Leültettek a váróban, és olyan nyomasztó érzésem volt amíg várakoztam. Nem tudom, hogy miért. A home manager is egy beképzelt angol nő volt és nem találtam szimpatikusnak. Őszintén elmondtam, hogy nem akarok örökké care assistant maradni, vannak terveim és meg is szeretném valósítani azokat. Hát ez egyértelműen nem tetszett a nőnek, számára túl ambíciózus voltam. Mondjuk eleve úgy mentem oda, hogy normálisan fel voltam öltözve. Nem túlöltözve, de megadom a módját, ha interjúra megyek. Nem voltam agyonsminkelve, de csinosan mentem oda. Már ez miatt is kilógtam a sorból. Aznap több embert is interjúztattak és láttam őket. Farmer, tornacipő....amolyan felkapok valamit és leugrok a piacra krumpliért stílusban voltak ott a többiek. Szóval a hely nem jött be.

Másodjára a hozzánk legközelebbi otthonba hívtak be. Hát ott leesett az állam. Nagyon szép hely, elegáns. A home manager egy filippino nő, elég bohókás és szétszórt benyomást keltett bennem. Viszont amikor beszélgettünk, már összeszedettebb volt. Ő rögtön megértette, hogy fejlődni akarok és nem elégszem meg a legalacsonyabb pozícióval. Mondta, hogy van lehetőség fejlődni, előre lépni. Mivel van 6 év tapasztalaom, egy medication technicant pozíciót ajánlott fel, ami mellett care assistant feladatokat is el kell látni. Szóval felajánlotta a munkát. Másnap még volt egy lebeszélt interjúm, amire elmentem, de kár volt. Ők is ajánlottak munkát, de nem fogadtam el. Az a hely sem tetszett. Az épület barátságtalan volt, a meneger egy bunkó angol nő volt és a kollégák..... Akiket láttam, azok igénytelen, angolul alig beszélő emberek voltak. Nem akarok már ilyenekkel együtt dolgozni, meg bunkó főnökökkel sem.

Szóval a második otthonnál maradtam. A munkát pár napja kezdtem meg. Húzós így az elején. Rengeteg új információ van, meg kell szokni a helyez és rengeteget tanulni. A kollégák nagyon jók, segítőkészek. Van pár ember akik furák, de ahogy észrevettem, az egyiket nagyon nem szeretik. Egy pattogós, nagyhangú, primitív nő, agyondohányzott rekedt hanggal és úgy viselkedik, mint egy idióta. Na ő nem lesz a kedvencem. Az otthon nagyon szép és barátságos. Kb 65-70 gondozott lakik ott. 3 szintes az épület, legfelül a demensek vannak akik már elfekvők, mi ott nem dolgozunk.

Eddig 3 napot dolgoztam, már kezdem megjegyezni a kollégák nevét és pár lakót már ismerek, el is láttam őket. Merőben más minden, mint az előző helyen. Még szoknom kell. :)

Szabik után

Júliusban 2 hét szabi, majd utána egy kis munka, és a múlt héten csak 2,5 nap meló. Élveztem nagyon. Otthon a 2 hét alatt pihentem jó sokat, elmentem legjobb barátnőm szülinapjára, találkoztam barátokkal, szóval jól telt az idő.

Amikor visszajöttem volt pár változás, volt kliens aki meghalt és többen kórházba kerültek, köztük "nehézbácsi" is. Ő nem is valószínű, hogy a kliensünk marad, mert a lakásuk nem alkalmas arra, hogy otthon ápoljuk ilyen leromlott állapotban. Ugyanis emeleten volt a bácsi és a család, vagyis a feleség főleg nem engedi, hogy a bácsi a földszinten legyen ellátva. Így nem is engedik haza. Na mindegy. Lett pár új betegünk, ebből kettő...nos eléggé koszosak. Az egyik alkesz, a másik egy idős bácsi, aki nagyon aranyos, csak elhanyagolta a lakást.

Viszont olyan furcsaságokkal találkozom mostanában. Az egyik kliensnél mondta a nurse, hogy a cukorbetegség miatt oda kell figyelni a lábápolásra a bácsinál. Na, kitalálták, hogy áztassuk minden reggel a lábát, és nem ártana leszedni a bőrkeményedéseit. Javasoltam, hogy pedikűröst hívjanak, mert mégiscsak ő a szakember. De nem. Na, beáztattam bácsi lábát, mire mami hoz egy qva nagy ruhakefét, hogy azzal "radírozzam" le a bácsi sarkáról az elhalt bőrt. Mondom, ez nem igazán alkalmas rá, habkő kéne a drogériából. Jó, de most ez van. Így minden reggel ruhakefével "radírozzuk" a bácsi lábát.... :O

Aztán egy mami, amikor öltöztetem, mindig rám szól, hogy mielőtt ráadom a ruhát, a bugyiját és a nadrágját is pontosan 3x meg kell ráznom! A miértre a válasz: mert azt úgy kell!

Az egyik bácsinál elsőre voltam este, és pont vacsizott. Kérdezem, hogy teát vagy kávét kér e, mire közli, hogy OXO-t kér. Amit ételek készítésénél használunk. Olyan mint a leveskocka. Van aki sűrűre készíti és mint valami gravy szószt, ráönti az ételre. Gondoltam ő is ezt akarja. Kérdeztem, hogy miként készítsem el, mire mondja, hogy morzsoljam össze egy bögrébe és öntsem fel forró vízzel. Gondoltam, na ez híg lesz a kajához, de ő tudja. Bevittem neki és látom, hogy simán issza, mint a vizet. Ilyet se láttam még.