Új meló és a kezdetek

Nos az új meló merőben más, mint az előző volt. Igy egy hét után már kezdem átlátni a dolgokat, megismerni a lakókat, kollégákat és a napi rutinokat. Az otthon hatalmas, három szintes. A földszinten és az első emeleten jobbára önálló lakók vannak, de olyanok is akik nursing home-osok, vagyis több törődés és odafigyelést igényelnek. Az első emeleten van pár demens beteg is de még nem annyira súlyosak, hogy felkerüljenek a második emeletre. Ott már a végstádiumos lakók vannak.

Szóval a nap úgy néz ki, hogy reggel 7.00-7.30-ig van az átadás, amikor az éjszakás műszak elmondja röviden minden egyes lakóról, hogy mi van vele, mi történt az éjszaka stb. 7.30-kor indul a mókuskerék. A shiftnek van egy team leadere, aki elmondja, hogy ki, melyik emeleten és oldalon dolgozik. A földszinten 2 ember dolgozik, max 3. az emeleten többen vagyunk, mert ott több a lakó is. Két részre van osztva az emelet, piros és kék teamre. A kék a nehezebb, ott problémásabbak a lakók. Szóval megkapjuk, hogy hol és melyik oldalon dolgozunk. Mivel még nem ismerem annyira a lakókat, így általában a leader közelében vagyok, vagy vele csinálom a dupla lakókat, vagyik akikhez 2 ember kell, mert hoistot használunk és egyebek.

Ma pl a kék oldalon dolgoztam a leaderemmel. Megcsináltuk a dupla emberes lakókat. Az első bácsit kivettük az ágyból és a fürdőszobában ő szépen megborotválkozott meg egyebek, ezután a kiabálós bácsit lemosdattuk. Ez a bácsi folyamatosan ordít, de igazából nincs rá oka, csak ordít. Pl le akarjuk venni a pizsoma felsőjét, ordít, hogy: "NO, NO, NO!!!!!" Aztán elmagyarázom neki, hogy le kell őt mosdatni, és ahhoz le kell venni a felsőjét. Megérti és mondja, hogy rendben, persze, érti, majd újra elkezd ordítani. Hihetetlen. Utána visszamentünk az első bácsihoz, akit addigra lemosdatott a kollégám, így csak be kellett segíteni a tolószékbe. Utána a második bácsit megetettem. Betettük a tolószékbe és ott etettem meg, mert csak pépeset ehet és ha bármi a keze ügyébe kerül, elkezdi ütni magát.... Majd ezután vittem reggelit az első bácsinak. Következett a nagytestű, pánikolós lakónk. Kb 200 kg a pasi. Iszonyat hatalmas. Folyton pánikrohamai vannak. Nem egyszerű eset. Lemosdattuk, székbe tettük és utána már ő ment az elektromos székével reggelizni. Minden szobában ahol dolgozunk, utána rendet rakunk, beágyazunk, vagy ágyneműt húzunk. Akik önálló lakókat látnak el, azok csinálják a room service-t, vagyis a lakók akik a szobájukban reggeliznek, azoknak felvisszük a reggelit. A nagy pasi után jött a macis - demens mami. Borzalom. Se kutyája, se macskája szegénynek és baromira nem ezen a földön él már. Van két macija és azokkal beszélget, meg mindig mondja, hogy az anyukája jön érte és hazaviszi, meg azt hiszi, hogy ő hotelban van. Egyik nap kedves és szeret, a másik nap meg utál és verekszik. Ma a verekedős énjét fogtuk ki. Kész küzdelem volt lemosdatni. Olyanokat üt, meg csíp!!! Persze nem foghatom le, csak arrébb állok meg rászólok, hogy fejezze be, mert nem üthet meg minket. Jó fél órát szkanderoztunk vele. A végén a kollégám már nem finomkodott, amikor ötödszörre se engedte, hogy ráadjuk a pulcsiját. Kollégám lefogta és ráadta a felsőt, mami meg baromira küzdött, de ő maradt alul. Hihetetlen erő van abba a kis piszkafa mamiban. Ja és ma átköltözettük egy másik szobába, de szerintem fel se fog neki tűnni....

Ezután volt egy fél órás szünetem, majd kezdődött az ebédidő, vagyis az önálló lakók szépen lementek az étterembe, akik tolókocsisok azokat mi levisszük, akik meg a szobájukban ebédelnek, azoknak felvittük az ebédet és három lakónk van akiket etetni kell. Én a reggeli bácsit etettem délben is.

A délelőtt folyamán még össze kell szednünk a reggeli edényeket, ki kell üríteni a pelenkás szemeteseket, ehhez a földszintről kell hozni két konténert, amibe összeszedjük és utána kivinni a nagy kukába. Hihetetlen mennyiségű szemett szedünk ilyenkor össze. Valaki körbemegy még és fertőtleníti a commod-okat és felcetlizi, hogy tiszta.

Mindemellett bármelyik lakónak gondja van, az hív minket, így még őket is el kell látni. Ebéd után vannak akik lent maradnak a büfében, vagy jönnek a hozzátartozók és velük vannak. A többiek ha mennek a szobába, akkor ott pelenkacsere, vagy ágyba tesszük őket. 14.00-kor irány az office, meg kell csinálni a papírmunkát. A nursing lakóknak a szobáikban van a dosszié, ahol minden alkalommal ha bemegyünk hozzájuk, le kell írni, hogy mit csináltunk, mi történt, ha mozgatjuk akkor a megfelelő chart-on regisztrálom, hogy a hátán volt, hoistoltuk, vagy ha ágyban van akkor megfordítottuk. Van bowel chart, hogy milyet, mikor és mennyit kakilt, meg fluid chart, hogy mit és mennyit evett, ivott. Mérjük a súlyukat és külön mappában vezetjük, hogy kit krémeztünk és mivel. Rengeteg az adminisztráció. A nem nursing-es lakóknak az office-ban van a mappájuk, oda beírjuk, hogy mit és mikor csináltunk, hogy pl fodrásztnál volt. Ma jött a fodrász és sokan mentek hozzá.

A délutáni shiftnek 14.00-14.30-ig van az átadás, a reggelesek 14.30-kor végeznek. A délutános műszak is húzós, főleg este. Ebéd után nyugisabbak, sokaknak foglalkozások vannak (bingó, szókirakó, torna, zenehallgatás, filmnézés, kreatív foglalkozások) , vagy pihennek. 3 körül körbemegyünk és kávé, tea, süti osztás van, ki mit kér. 5 felé indul a vacsi, szintén, mint az ebédnél, hogy vannak akik lemennek, akiket leviszünk, akik a szobában esznek és akiket etetünk. Ugye a déli edényeket és a délutáni teázás edényeit összeszedjük és levisszük a konyhába. Vacsora után van akit a szobájába viszünk és megy is az ágyba, de általában 21.00-ra a lakók ágyban vannak, vagy pizsiben és a nappalijukban tévéznek. 21.00-21.30-ig átadás, meg az adminisztráció megy.

Húzós a munka, de ha már tudom mindenki rutinját, nevét és szobaszámát, akkor jobb lesz. Vannak regisztrált nővérek, ők kötöznek, meg ellátják a sebeket, felfekvéseket, ha valakinek baja van akkor ők mennek és megvizsgálják. A gyomorszondás lakónkat ők etetik és monitorozzák. A gyógyszerezést a medical technicant végzi. Általában 2-en, mert mindkét oldalra egy-egy ember megy. Nekem is ez a pozícióm de még nem kaptam meg az oktatást rá. Hamarosan meglesz és akkor megyek körbe a trolival és kiosztom a gyógyszereket.

Sokmindent kell csinálni, de ha már rutinos leszek akkor kevésbé lesz káosz a fejemben és könnyebben tudom csinálni a napi teendőket.

Új év - Új munka

A melóhelyen októberben bejelentették, hogy a mi irodánk megszűnik és összevonják egy másik irodával, ami jóval messzebb van. Senki nem volt boldog tőle. Az irodában 4-en dolgoztak és mindannyian fel is mondtak. A carerek is szépen lassan elkezdtek felmondani, köztük én is. Úgy voltam vele, hogy a domiciliary carer munkát már nem akarom tovább csinálni, mert folyton kocsiban vagyok, a szüneteimet nem fizetik és sok elmegy benzinre. Megnéztem a care home-okat a közelben és háromba el is küldtem az önéletrajzomat. Pontosabban csak kettőbe, mert az egyikhez úgy mentem interjúra, hogy egy pasi felhívott egy ügynökségtől, hogy lenne munka és érdekel e. Jó sokat beszéltünk és nagyon jó dolgokat mondott. Ebből persze kb 5% volt igaz, mert az interjún amikor rákérdeztem, a nő mondta, hogy nem egészen úgy van ahogy a pasi mondta. De végül is nem jött össze. Amikor odamentem, valahogy nem éreztem jól magam. Leültettek a váróban, és olyan nyomasztó érzésem volt amíg várakoztam. Nem tudom, hogy miért. A home manager is egy beképzelt angol nő volt és nem találtam szimpatikusnak. Őszintén elmondtam, hogy nem akarok örökké care assistant maradni, vannak terveim és meg is szeretném valósítani azokat. Hát ez egyértelműen nem tetszett a nőnek, számára túl ambíciózus voltam. Mondjuk eleve úgy mentem oda, hogy normálisan fel voltam öltözve. Nem tőlöltözve, de megadom a módját, ha interjúra megyek. Nem voltam agyonsminkelve, de csinosan mentem oda. Már ez miatt is kilógtam a sorból. Aznap több embert is interjúztattak és láttam őket. Farmer, tornacipő....amolyan felkapok valamit és leugrok a piacra krumpliért stílusban voltak ott a többiek. Szóval a hely nem jött be.

Másodjára a hozzánk legközelebbi otthonba hívtak be. Hát ott leesett az állam. Nagyon szép hely, elegáns. A home manager egy filippino nő, elég bohókás és szétszórt benyomást keltett bennem. Viszont amikor beszélgettünk, már összeszedettebb volt. Ő rögtön megértette, hogy fejlődni akarok és nem elégszem meg a legalacsonyabb pozícióval. Mondta, hogy van lehetőség fejlődni, előre lépni. Mivel van 6 év tapasztalaom, egy medication technicant pozíciót ajánlott fel, ami mellett care assistant feladatokat is el kell látni. Szóval felajánlotta a munkát. Másnap még volt egy lebeszélt interjúm, amire elmentem, de kár volt. Ők is ajánlottak munkát, de nem fogadtam el. Az a hely sem tetszett. Az épület barátságtalan volt, a meneger egy bunkó angol nő volt és a kollégák..... Akiket láttam, azok igénytelen, angolul alig beszélő emberek voltak. Nem akarok már ilyenekkel együtt dolgozni, meg bunkó főnökökkel sem.

Szóval a második otthonnál maradtam. A munkát pár napja kezdtem meg. Húzós így az elején. Rengeteg új információ van, meg kell szokni a helyez és rengeteget tanulni. A kollégák nagyon jók, segítőkészek. Van pár ember akik furák, de ahogy észrevettem, az egyiket nagyon nem szeretik. Egy pattogós, nagyhangú, primitív nő, agyondohányzott rekedt hanggal és úgy viselkedik, mint egy idióta. Na ő nem lesz a kedvencem. Az otthon nagyon szép és barátságos. Kb 65-70 gondozott lakik ott. 3 szintes az épület, legfelül a demensek vannak akik már elfekvők, mi ott nem dolgozunk.

Eddig 3 napot dolgoztam, már kezdem megjegyezni a kollégák nevét és pár lakót már ismerek, el is láttam őket. Merőben más minden, mint az előző helyen. Még szoknom kell. :)

Szabik után

Júliusban 2 hét szabi, majd utána egy kis munka, és a múlt héten csak 2,5 nap meló. Élveztem nagyon. Otthon a 2 hét alatt pihentem jó sokat, elmentem legjobb barátnőm szülinapjára, találkoztam barátokkal, szóval jól telt az idő.

Amikor visszajöttem volt pár változás, volt kliens aki meghalt és többen kórházba kerültek, köztük "nehézbácsi" is. Ő nem is valószínű, hogy a kliensünk marad, mert a lakásuk nem alkalmas arra, hogy otthon ápoljuk ilyen leromlott állapotban. Ugyanis emeleten volt a bácsi és a család, vagyis a feleség főleg nem engedi, hogy a bácsi a földszinten legyen ellátva. Így nem is engedik haza. Na mindegy. Lett pár új betegünk, ebből kettő...nos eléggé koszosak. Az egyik alkesz, a másik egy idős bácsi, aki nagyon aranyos, csak elhanyagolta a lakást.

Viszont olyan furcsaságokkal találkozom mostanában. Az egyik kliensnél mondta a nurse, hogy a cukorbetegség miatt oda kell figyelni a lábápolásra a bácsinál. Na, kitalálták, hogy áztassuk minden reggel a lábát, és nem ártana leszedni a bőrkeményedéseit. Javasoltam, hogy pedikűröst hívjanak, mert mégiscsak ő a szakember. De nem. Na, beáztattam bácsi lábát, mire mami hoz egy qva nagy ruhakefét, hogy azzal "radírozzam" le a bácsi sarkáról az elhalt bőrt. Mondom, ez nem igazán alkalmas rá, habkő kéne a drogériából. Jó, de most ez van. Így minden reggel ruhakefével "radírozzuk" a bácsi lábát.... :O

Aztán egy mami, amikor öltöztetem, mindig rám szól, hogy mielőtt ráadom a ruhát, a bugyiját és a nadrágját is pontosan 3x meg kell ráznom! A miértre a válasz: mert azt úgy kell!

Az egyik bácsinál elsőre voltam este, és pont vacsizott. Kérdezem, hogy teát vagy kávét kér e, mire közli, hogy OXO-t kér. Amit ételek készítésénél használunk. Olyan mint a leveskocka. Van aki sűrűre készíti és mint valami gravy szószt, ráönti az ételre. Gondoltam ő is ezt akarja. Kérdeztem, hogy miként készítsem el, mire mondja, hogy morzsoljam össze egy bögrébe és öntsem fel forró vízzel. Gondoltam, na ez híg lesz a kajához, de ő tudja. Bevittem neki és látom, hogy simán issza, mint a vizet. Ilyet se láttam még.



Ma tele lett a hócipőm

Kissé túldolgoztam magam. A múlt héten szabadnap nélkül dolgoztam és hétfőn is fullon voltam és persze a mai napomat is telepakolták. Amivel nem lenne gond, ha mondjuk egy vagy maximum 2 területen kéne dolgoznom, de hétvégén 5 különböző városrész között cikáztam. Ez csúcsforgalomban elég érdekes, főleg, hogy a kliensek között nincs hagyva utazási idő. Elég nehéz így időben odaérni bárhová is és a nap végére totál kész vagyok. Amikor helyben dolgozok, akkor is rémálom időnként a beosztásom. Az első kliens dupla hívás, kollégával megyek oda reggel 7-re. Utána van egy órás szünetem, majd egy másik városrészben van a következő kliens 8 órás kezdéssel, de 7.45-kor kezdek, aki fél órás, és kb 5 perc utazási időm van ismét egy másik városrészbe. Mivel pont a sulikezdés idejére esik az utazás, a normál esetben 8 perces út kb 20 perc. Tehát eleve késve érek a harmadik klienshez, akire papíron 30 percem van , de mindenki tudja, hogy minimum 1 órás a kliens, ha nem több. Amivel nincs gond, mert 8.40-re jó esetben odaérek hozzá és utána 10-kor van a következő kliens. Viszont van amikor erre nincsenek tekintettel és beraknak még a harmadik kliens után egy fél órás hívást, amit nem tudok megcsinálni normál időben. Ugyanis a 10 órás klienshez nagyon időben kell menni, mert ha nem, akkor abból cirkusz van.

Ma reggel, mintha éreztem volna, hogy valami más lesz, lepasszoltam a második kliensemet a kolléganőmnek és rögtön a harmadik klienshez mentem az első után. Én "Nehézbácsi"-nak hívom a termete miatt és azért, mert nagyon nehéz vele dolgozni. Parkinzonos a bácsi és ugye vannak jobb és rosszabb napjai. Eddig single hívás volt, de estére már ketten megyünk hozzá. Ma reggel kivakartam az ágyból és elindultunk a fürdőszobába, de valahogy nagyon nem tudott menni, és csak egy helyben toporgott. Már láttam, hogy alig áll a lábán, próbáltam segíteni neki, de attól sem tudott menni. Jó 10 percig tartott megtenni azt a 3 métert. A wc-hez már nem tudott odafordulni időben és hát besikerült a gatyába a barna maci... Még 5 perc szenvedés, amire elértük a wc-t. Lemosdatam, elrendeztem, majd indulás a lépcsős lifthez. Na általában ez a kihívás, mert nagyon szűk a folyosó és csak mögötte tudok menni és onnan mondom neki, hogy mit csináljon. A székig még csak-csak odatotyog, de megfordulni képtelen. Kb 15 perc amíg odáig eltotyog és utána még helyben toporgunk. Na ma reggel a wc-től ment 1 métert és megállt és nem tudott mozdulni. Kihívás volt a széket bevinni a fürdőbe, hogy le tudjon ülni. Amikor elfárad, akkor elengedi a frame-t és hanyatt esik. Szerencsére ezt eddig a wc közelében és az ágy mellett teszi, így némi lökés-korrigációval jó helyen landol. Vagy rádől valamelyikünkre este. Na az is szép mutatvány. Szóval ma nem tudott menni, és mivel nagyon merevek a lábai és iszonyat nagy darab, esélyem se volt levinni őt a földszintre. Ja és a földszinten tolókocsiba teszem és a székéhez tolom, majd ott odatotyog a fotelhez. Szóval felhívtam a központot, hogy mi a helyzet. Sajnos a központunk nincs a toppon, és nagyon hosszadalmas minden hívás, mire be tudnak azonosítani minket, meg a beteget, és eleve nem ismerik a betegeket és tanácsot se tudnak adni. Amikor a helyi iroda zárva, akkor őket kell hívni. A helyi irodából valaki mindig ügyeletben van, de ugye soha nem tudjuk, hogy ki, mert azt nem mondják meg. Ilyenkor a központ hívja a helyi ügyeletest, majd elmondja mit beszélt vele. Ami ugye egyszerűbb lenne, ha mi beszélhetnénk a helyi emberrel, mert ismeri a beteget és meg tudjuk beszélni, mi a helyzet. Ez közvetítőn keresztül hosszadalmas és bonyolult. Nem mondta meg a központos, hogy ki van ügyeletben és persze várakozóra tett jó 15 percre. Ezen berágtam és letettem a telefont. Felhívtam az angol kolleginát aki szokott ügyeletes lenni és elmondtam mi van, mire közölte, hogy hívjam a mentőket. A központos visszahívott, hogy jön egy kolléganőm segíteni. Ami felesleges, mert a bácsit ketten se tudjuk levinni a földszintre, mert nem tud menni. Mondom neki, hogy ne jöjjön a kolléganő, mert beszéltem az irodán valakivel és a mentőt kell hívnom. Na elkezdett velem vitatkozni a csávó, mire rábasztam a telefont és hívtam a mentőket. Általában hamar kint vannak. Ma 7.30-kor kezdtem a bácsival és 11-kor jöttem el tőle. A mentőkre másfél órát vártunk. A mentős 15 percen kereszül kérdezett a telefonban, a szokásos dolgokat, beszélt a bácsival, akki akkor baromságokat mondott, így mindig belejavítottam. Közben a bácsi felesége ott duruzsolt, meg okoskodott, meg mindenáron fel akarta állítani a bácsit, mondván, majd ő leviszi. Mamika 20 kg....

Közben persze informálnom kell az irodát, ami 9-kor nyitott, de a központi telefon üzenetrögzítőre volt kapcsolva. Próbáltam az irodistákat hívni mobilon, de senki nem vette fel, ami gáz, mert 3 hívásomat nem tudtam megcsinálni ami a bácsi után lett volna és coverolni kellene. Addigra már agyvérzés közeli állapotban voltam, és felhívtam a managert. Amikor felvette, már olyan ideges voltam, hogy kiabáltam, hogy senkit nem lehet elérni, hogy képzelik, hogy informáljam őket, meg hogyan támogatnak ha bajban vagyok és nem kapok segítséget reggel óta. Qva jó lenne, ha valaki kompetens személy visszahívna, mert bajban vagyok. Persze a manager nem törte magát. Fél óra eltelt és semmi nem történt. Visszahívtam, hogy hívjanak fel az irodából. Na, végül a titkárnő felhívott és a nyakába zúdítottam mindent. A hívásaimat én covereltem, mert felhívtam a kolléganőmet, aki reggel velem dolgozott, hogy vegye át a klienseimet. Szerencsére át tudta venni.

Mielőtt kiért a mentő, már annyira kész voltam idegileg, hogy benéztem az utolsó lépcsőfokot és elestem. Rá a bal csuklómra, ami kifordult meg a jobb térdemre. Na a térdem feldagadt és alig bírtam lábra állni. A csuklómat is érzem már..

A mentősök végül kivizsgálták a bácsit, valszeg urine infectionja van. Mivel én alig álltam a lábamon, a mentősök navigálták a bácsit és vitték le a földszintre. Rögtön látták, hogy mi a gond, hogy nincs hely a bácsinak segíteni és kérdezték, hogy ezt egyedül hogy oldom meg reggelente. Hát így... Na lent mondták a maminak, hogy ezt sajnos így nem lehet csinálni, mert veszélyes a bácsira nézve, reggelre is 2 carer kell mellé és jó lenne ha nem kéne az emeletre cincálni a bácsit naponta. Nagy a házuk és a földszinten vagy egy hatalmas nappali, egy külön étkező, ami jó lenne a bácsinak, meg még egy kis szoba. Nem kéne őt annyit mozgatni és hoisttal tudnánk dolgozni. Az emeleten nincs hely hozzá. Mami eddig mindig visszautasította ezt a verziót és most is ellenkezett, mert akkor neki le kell jönnie a földszintre a bácsihoz, ha kell neki valami. Inkább a beteg bácsit rángassuk, hogy ő kényelmesen legyen. A vége az lesz, hogy care home-ba kell mennie mert otthon így nem lehet ellátni a bácsit.

Sok a meló!

Nyár van, bár ezt az időjárás nem tudja. Hideg van és esik az eső. Annak ellenére, hogy mindjárt július van.

A melóban sok változás van. Jönnek, mennek a carerek és olykor a betegek is. Van akit az ügynökség mondott vissza, mert nagyon bunkó volt a beteg, meg a férje is és minden alkalommal ment a panasz az irodának. Többször beszéltek a beteggel, mindig megigérte, hogy változtatni fog, ami ideig-óráig ment is neki, de hosszú távon nem tudta palástolni bunkóságát. Így a cég elköszönt tőle. Van egy betegünk, akihez egy nap ötször megyünk. Nagyon utáljuk, mert egy paraszt! Abban a hitben él, hogy ő a legfontosabb a cég életében és mindenki töri kezét-lábát, hogy az ő kívánságait teljesítsük. Ezt persze hangoztatja is mindenkinek. Gericsérült a pasi és iszonyat egy önző beteg. A felesége már szinte belerokkant az ápolásába. Szó szerint annyira tönkrement a nő gerince, hogy nem tud kiegyenesedni és olyan féloldalasan jár. A pali egyfolytában ugráltatja, ami neki természetes. Ha szól, akkor az asszonynak rögtön ugrania kell, mert addig kiabál neki amíg oda nem megy. Szóval velünk is próbálkozik, de már süt rólunk, hogy utáljuk. Annyira paraszt beszólásai vannak és azt hiszi, hogy vicces. Ketten vagyunk, akik megmondjuk neki, hogy qvára nem vicces amit csinál. A múltkor kiürítettem a legbagjét és mondta, hogy vigyem haza nyugodtan az ő szép pisijét és használjam fel otthon, ha akarom. Néztem rá, hogy mi a f...? Mire közli, hogy annyira szuper a pisije, hogy öntözzek vele virágokat. Hát az anyádat. Bár én még jobban jártam, mint a kolléganőm, mert neki megivásra ajánlotta fel ugyan így... Meg amikor stomabag-et cserálünk és qva büdös, akkor rászól a kolléganőre, hogy ugye milyen isteni az illata a szarnak? A világon az ő végterméke a legszebb. Komolyan idióta a pali. Mondtam az irodában, hogy már nagyon elegem van a hülye vicceiből, bár ő ezt véresen komolyan gondolja szerintem. De megmondtam, hogy már nem kell sok, amikor annyira berágat, hogy elküldöm a qva anyjába egyszer. Talán akkor befejezi a beszólásait. Annyira boldogok lennénk, ha ezt a beteget visszaadná a cég!!!! Már próbáltuk sugallni az irodában, de nem adják vissza...

Mostanában a város minden területén dolgozok. Konkrétan 6 különböző területén dolgozok a városnak. Amivel nincs gond, de egy napra van, hogy beraknak 3 területet és adnak 0 utazási időt, így képtelenség átjutni a városon A-ból B-be időben. Szerencsére kevés ilyen nehéz napom van, de ha van akkor az igazi kihívás. Főleg némelyik beteg. Van pár fura figura.

Jobban szeretem a single hívásokat, mert azok a betegek elég önállóak és nem sok munka van velük, vagy ha van, akkor nem annyira megterhelő. Bár vannak kivételek. A dupla hívásokat nem szeretem, mert időnként olyan kollégákkal kell együtt dolgozni akikkel kevésbé szeretek együtt lenni. Pont most is volt egy nagy galiba. Általában ha olyan dupla hívásra megyek, ahol csak beugrós vagyok és a másik carer állandó, akkor én követem a másikat, hiszen ő jobban ismeri a beteget és jobban tudja a folyamatokat. Van egy bácsink, nagyon vékonyka és a care planba be van írva, hogy hoistot kell nála használni. (Én el szokam olvasni a care plant) Kolléganőt kérdezem, hogy hol a sling, mire közli, hogy túl macerás és simán kivesszük manuálisan az ágyból. Elkezdtem okoskodni, hogy de az előírás ...stb. Lel lettem hurrogva. Oké. Bácsi alig bírt állni, abszolút nem tud menni, kényelmesebb lett volna a hoist. De nem, mert macerás. A bácsi már panaszkodott, hogy fáj a válla, amikor emeljük, meg a kolléganő forgatja. Én eleve megmondtam, hogy nem emelem a bácsit, mert fáj a vállam és nem fogadom el, hogy nem tartjuk be az előírást. Kolléganő így felhúzza a bácsit, majd átöleli és táncolva (egyet balra, egyet jobbra) megfordul vele és ráülteti a commodra, és ugyan így be az ágyba. Én fogom a commodot, meg fel, fe húzom a nadrágját, de nem emelem. Na, ma hívott az iroda és kérdezték, hogy amikor ott vagyok, hogy mozgatjuk a bácsit? Elmondtam az igazat és mondtam, hogy nevet nem akarok mondani, de a kollégáknak nem tetszik az ottani passzivitásom a mozgatással kapcsolatban, mert nem értek vele egyet. Mondta, hogy név nélkül is tudja, hogy ki az aki táncikálva mozgatja a beteget. Na jött is az sms, hogy innentől a hoist használata kötelező, mert voltak kint a bácsinál ellenőrzésen a felsőbb szervek és elmondta, hogy fáj a válla és nem használjuk a hoistot. Azért ez durva. Kérdeztem, hogy mi van ha megint olyannal kerülök össze aki nem akarja használni? Hát hívjam az irodát és panaszoljam be. Mennyire jó fej kolléga leszek!!!!! Így is kötekedtem ott, nem majd még ez után!

 

 

Elfáradtam...

Meló:

Hullanak a betegeink. Páran meghaltak, és a mi területünkről ketten kórházban vannak és már nem jönnek vissza, különböző okok miatt. Nagyon kevés órát tud biztosítani a cég. Pontosabban lenne elég óra, ha mindenki ott dolgozna, ahol lakik. Nem igazán értem, hogy nem kapok órákat és a megszokott betegeimet más csinálja, olyan aki nem is itt lakik és van megszokott területe ahol dolgozik, mégis átrakják ide és akik itt lakunk, azoknak meg nincs elég órájuk. Ráadásul 2-3 kolléganő elmegy a cégtől, ráadásul pont azon a területen dolgoznak, ahonnan az ott lakó kolléganők ide jönnek át dolgozni. Full logikátlan a dolog. Bár ebben a cégben kár logikát keresni, meg eleve az angolokban. Nagyon erősen gondolkozom, hogy otthagyom a céget, mert ez így nagyon nem okés....

Ház, ahol élünk:

Szerencsére már nem sokáig, mert 3 hét és elköltözünk. De már nagyon nehezen bírom. Olyan emberekkel lakunk együtt akik baromira elviselhetetlenek már számomra és halálra idegesítenek. Az egyik srác már elköltözött, de még pár cucca itt van. A másik single srác még csak meg se erőlteti magát a szoba keresésben, full nyugodtan éli a világát, holott 3 hét és minden cumójával együtt mennie kell. Aztán itt van a párosunk, akiken nem tudok kiigazodni, bár nagyon nem is akarok. Barátként köttek, de olykor egy pár, aztán mégsem. Nem is az én dolgom. A srác iszonyat sunyi és megjáttsza magát, nem kicsit. Amikor itthon vagyunk, akkor mézes-mázosnak mutatja magát, de van hogy nem veszi észre, hogy ott vagyok a közelben, vagy nem tudja, hogy itthon vagyok, és akkor bunkó mint az állat. A csaj meg egy....hát buta, mint a föld. Ennyire buta nővel még nem találkoztam. Iszonyat a stílusa, hangulat ember és nagyon nehéz elviselni. Az biztos, hogy ha elmegyünk innen, akkor nem fogom velük tartani a kapcsolatot.

Sajnos a helyzeten még az is ront, hogy a férjem iszonyat rugalmatlan, lehetetlen vele normálisan kommunikálni, rögtön a plafonon van, és bármi olyan dolgot ami számára kellemetlen, nem lehet neki megemlíteni, mert idegrohamot kap.

A pénz kérdése nagyon kényes téma nála. Külön kasszán vagyunk, persze csak azóta, amióta van munkahelye. 4 hónapig amikor kijött, akkor fullra én tartottam el, mert ő ugye akár milyen munkát nem vállal el, mert derogál neki. Kocsit vettem, hogy legyen mivel járnia stb. Aztán lett melója és egyből az ő pénze, amiből nem ad. Oké. Mindennek fizeti a felét. Illetve a rezsinek és a rentnek, mert amit a gyerekre költök, arra már nem nagyon akar fizetni. Persze szépen felírom minden hónapban a plusz kiadásokat és beszedem tőle. Már egy éve mondom neki, hogy tegyen félre pénzt, mert ha el akarunk innen költözni, akkor ahhoz pénz kell. Hozzáteszem, hogy nem keres rosszul. Elkezdett félretenni, de a hobbijára és rengeteget költ rá. Horgászat. Etető hajót rendelt több százezer forintért és most arra tesz félre, hogy redart szereltessen bele. Véletlenül megtaláltam a készpénzt amit félre rakott. Minden hónapban lenullázza a számláját és amikor rákérdezek, hogy hol a pénze, akkor ködösít, meg jön a kiabálás, hogy ne idegesítsem, mert felmegy a vérnyomása. Szóval beszélni a dologról nem lehet. Amikor kiderült, hogy tudunk költözni, akkor mondtam, hogy adjon pénzt, mert nem tudok fizetni és nem is akarok fizetni mindent egyedül. Felesbe megy minden. Persze nem volt pénze és még akkor is tagadta, hogy van kivéve készpénze. Nem tudom miért jó ez neki. Végül az ő részét leemeltem a számlájáról. Persze mondtam neki, és most is emlegeti, hogy jelenleg nincs pénze, mert levettem a számlájáról. Én meg hozzáteszem, hogy azért, mert az ő részét neki kell fizetnie, nem nekem. Tertozott még 100 fonttal a kajába, de nem tudta odaadni, mondván nincs pénze. De ránéztem a számlájára és simán kifizetett több,mint 40 fontot a horgász boltban, ahelyett, hogy odaadta volna a kajapénzt.

Költözés:

29-én költözünk. 16 nap. Sok a cuccunk és nem érek rá minden nap pakolni, viszont amikor van időm, akkor pakolok, dobozolok. Ő mit csinál? Semmit. Feltart, okoskodik, de fizikálisan nem tesz semmit. Ha pedig megkérem valamire, akkor fel van háborodva. Eleve én szeretzem a lakást, én intézek azzal kapcsolatban mindent. És nem kevés dolog van vele. Ő ehhez képest semmit nem tesz, csak kritizál, kötekedik és hasonlók. Már mondtam neki, hogy ha nem tud semmi hasznossal hozzájárulni, akkor legalább maradjon nyugton és ne piszkáljon. A legnagyobb gondja, hogy hová teszi a horgász faszságait.

A lakás kiválasztásánál is voltak gondok. Több, mint egy éve keresek házat, de 10-ből 10-ben talált valami kifogást. Nem jó, mert nem szép kívülről, nagyok az ablakok, vagy kicsik az ablakok, nincs garázs, nem jó helyen van. Mindig van valami baja. Mondtam, hogy akkor keressen ő. Persze az már nem megy neki, csak pofázik. Na, elegem lett és mondtam, hogy akkor olyanba megyünk amilyet találok. Persze van egy ár határ, ami alatt kell keresnem, mert ő többet nem akar fizetni. Szóval eléggé meg volt kötve a kezem ez miatt. Na végül amit megkaptunk, az vitte a megnézett házak közül a prímet. Teljesen felújított, és ráadásul privát landlortól béreljük, ami jó, az ügynökséggel szemben. Ami hátránya, hogy nincs udvar és garázs. De ennyi pénzért az már lehetetlen lenne. Na, megvan a pecó, indult a nyafogás, hogy nincs udvar, meg garázs, meg hol fog parkolni. Hozzáteszem, hogy bármelyik házat, lakást néztük, három kocsinak sehol nem volt parkolási lehetőség. Szóval nem egyedi ennél a háznál.

Na, akkor rendezzük be. Szerezzek bútorokat, de ingyen és jó minőségűeket. Vicces a pali. Nekiáltam keresni. Kapástból szereztem étkező asztalt 6 székkel, nagyon szuper állapotban. Utána szereztem bőr ülőgarnitúrát, szintén tip-top állapotban. Akkor megint kezdte, hogy ez nagy, meg hogy hozza el, meg milyen. Nem is látta, csak képen. Ráadásul nem nagy, nagyon jól néz ki. De már nyafog, hogy neki kell elhozni. Basszus. Ingyen egy bőr ülőgarnitúrát? Mit képzel???? Már totál kész vagyok tőle.

Elkezdtem a gyereknek ágyat keresni, mert övé lesz a kisebbik szoba, és a dupla ágy túl sok helyet foglal. Találtam IKEA-s kihúzhatós ágyat, ami nagyon jó. Használtan is drága, nem sokkal olcsóbb, mintha újonnan venném meg. Így megvettem az új ágyat, ami ma jött meg. Na azt a cirkuszt, hogy ennyi pénzt kiadni érte. Hozzáteszem az ő baszom etető hajója 2x ennyibe került, de az nagyon hasznos, az ágy a gyereknek nem. Komolyan nem értem hogy lehet az ember ennyire önző. A gyereken nem akarok spórolni, főleg egy ágyon nem, amit napi szinten használ.

Nehéz egy ilyen emberrel együtt élni és megküzdeni vele napi szinten. Néha annyira sötét és korlátolt a gondolkozása, hogy a falat tudnám kaparni kínomban ez miatt.

Magam alatt...

Munkahely

Eddig viszonylag minden jó volt. Most új rendszert akarnak, meg nagy változásokat, de ez nekünk nagyon nem jó, mivel kevesebb lesz a fizetésünk ugyan azért a munkáért. Senki  nem akarja aláírni az új szerződést. A másik probléma, hogy nagyon felhígult a társaság és mivel létszám hiány van, már bárkit felvesznek. Konkrétan jött egy kolléganő, aki már ráánézésre nem oké, idegileg instabil. És amikor eleve a főnök úgy kezdi, hogy szépen és türelmesen beszéljünk vele, mert hamar kiborul, akkor ott már gond van. Én még nem is tudtam ki ez a nő, amíg a többiek már szidták, hogy mennyire szarul dolgozik és ki voltak tőle akadva, mert ha valaki erélyesebben szólt hozzá, akkor már ment panaszt tenni. Elsőre amikor összeraktak vele..hát nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne szóljak rá. Abszolút analfabéta ehhez a munkához, semmi érzéke nincs hozzá, és ami a legrosszabb, hogy látni rajta, hogy nem is akar dolgozni. Általában az újek kérdeznek, hogy mit és hogyan csináljanak. Ez meg áll, mint a hülye és vár a csodára. Most ne nekem kelljen már állandóan rászólni, hogy: "Figyelj, csináld már a munkádat, tedd ezt, tedd azt." Ha valamit nem akart megcsinálni, akkor közölte, hogy nem tudja és félreállt. Vagyis én láttam el teljesen a beteget, mert ő nem tudja. Mindent megmutattam neki, elmagyaráztam és nagyon türelmes voltam, meg is köszönte. Gondoltam ezek után megmarad benne, és legközelebb már tudni fogja, hogy mit kell csinálni. Hozzáteszem elég gyakran van ennél a betegnél és már illene tudni, hogy mi a rutin ott. Ráadásul nem túl bonyolult.

Na a héten megkaptam őt hétfőre 4 híváshoz. Ez 2 beteget jelent vacsi időben, meg bedtime-ban. A délutáni hívásnál már kiverte a biztosítékot, mert amit a múltkor megmutattam neki, arra megint rávágta, hogy nem tudja. Mondtam, hogy próbáld meg, mert ha nem én dolgozok veled, hanem olyasvalaki aki ritkán van itt, az nem tud neked segíteni. Ez meg is történt rögtön másnap. Szóval otthagytam, hogy próbálkozzon. Nem nagy dolog, a legbag tépőzáras strap-jét kellett rárakni a beteg combjára, de ez 10 perc után sem jött össze. Ugye az én oldalaom van a stoma zsák, és azt cserélem, amíg ő ezt a másik oldalon megcsinálja. Kb. 2 perces művelet rutin nélkül. Eddig mindenkinek sikerült. Na, kicseréltem a stoma zsákot, rendet raktam magam után, kivittem a szemetet, megírtam a könyvet, vizet vittem a betegnek és ő még akkor is csak ott állt és nem jutott semmire. A beteg szólt, hogy menjek és csináljam meg, mert ez már vicc. Mondtam, hogy így soha nem fogja megtanulni, ha meg se próbálja. Feltette a kezét és hátrébb állt. Na akkor már full kivoltam. Megcsináltam, mert nem volt más választásom. Este az első betegnél kapásból 20 percet késett, mert sétált és cigizett. Én már majdnem végeztem, mire megjött. Rászóltam, hogy akkor fejezze be a beteget, én megírom a könyvet. Abban sem volt köszönet. Alapvető dolgokat nem értett, vagy nem akart megérteni. Vagy csak szimplán nem akart dolgozni. Ja és a legszebb az egészben, hogy nincs kocsija és nekem kellett őt magammal vinnem, vagyis én tettem neki szívességet. Mentünk az utolsó beteghez, és ott bement a szobába, megállt és várt. Nem tudom, hogy mire. Én csináltam a dolgom, a beteg mögé mentem a slinggel, a másik carer meg leveszi a cipőt a betegről, majd levesszük róla a pulcsit és ő elöl dolgozik, én hátul. A nő meg csak állt az ágy másik oldalán jó távol tőlünk és várt. Már a beteg szólt neki, hogy nem jössz segíteni? Nem értette mit akarunk. Majd finoman rászóltam, hogy esetleg ha idejönnél és levennéd a cipőjét, a pulcsiját, és a slinget megígazítanád elöl. Full nem értette és minden feladat után megállt. Nehézkesen meg a beteg hoistolása így az ágyba. Beteg az ágyban, le kell vetkőztetni. Elkezdem, ez meg megint áll és néz. Mondom, csináld már, mert magától nem fog lejönni róla a ruha. Láttam a fején, hogy nem tetszik neki. Konkrétan minden egyes dolgot egyesével el kellett neki mondani, mert csak akkor csinálta, ha mondtam neki, és meg volt sértődve. Már a beteg is rászólt, mert őt is zavarta, hogy nem akar csinálni semmit. Aztán a végén berágtam és megkérdeztem tőle, hogy: "Ne haragudj, de hányszor dolgoztál már itt? Nem gondolod, hogy illene tudnod, hogy mit kell csinálni? Miért kell minden egyes feladatért szólni hogy csináld meg? Ez csapatmunka, ketten dolgozunk és én nem fogom helyetted megcsinálni." Na, full besértődött és még annyira se akart dolgozni, mint előtte. A beteg is ki volt már akkor.

Kimentünk a házból és elkezdett velem ordítani, hogy én milyen rude vagyok vele, mert nem értem meg, hogy neki több idő kell beletanulni a dolgokba. Mondtam neki, hogy 1 hónap alatt a leghülyébb ember is megtanulja a rutint, és nekünk nincs időnk és energiánk arra, hogy türelmesen, a fejét símogatva, kedvesen mindent újra és újra megmutassunk neki, vagy megcsináljuk helyette. Ordított, beült a kocsimba és ordított tovább. Na akkor aztán belőlem is kijött az állat. Visszaordítottam, hogy velem ne ordibáljon a saját kocsimban, és takarodjon haza gyalog, mert egyenlőre én teszek neki szívességet. Na akkor bekussolt, aztán elindultam és újra kezdte. elkezdett megint kiabálni, meg hogy be fog panaszolni, és nem akar velem többet dolgozni. Mondtam, hogy hidd el én is bepanaszollak és ráadásul én sem fogok veled dolgozni. Sőt, senki nem akar veled dolgozni, mert paraszt vagy és buta és mindenkire panaszkodsz, ha megmondják a véleményüket. Na addig ugatott, amíg az első buszmegállónál kibassztam a kocsiból, aztán mondtam neki, hogy menj haza ahogy akarsz.

Aznap még felhívtam a főnökömet, és kipakoltam neki. Másnap meeting volt az irodában és a másik főnöknek is el kellett mondani mi történt. Kérték írjak riportot róla. Holnap megkapják.

Ma folytatódott a sztori, mert reggel mentünk ehhez a beteghez egy másik kolléganővel, és elkezdett a beteg panaszkodni, hogy tegnap délután megint ott volt a nő és pont egy olyan másik kolléganővel, aki szintén nem a legjobb. Ezek ketten mit bénáztak ott, nem tudom. De a beteg nagyon panaszkodott, hogy ez a nő, akivel nekem is gondom volt, megint nem tudta rögzíteni a legbaget, és majdnem kitépte a katétert a hasából. Aztán mondtuk neki, hogy mi ezt elhisszük, de nem tudunk mit csinálni, mert mi hiába jelentjük az irodának, hogy a beteg panaszkodott, az kevés. A betegnek kell hívnia az irodát, és elmondani, hogy mi a baja és nem akarja azt a carert. Mondta, hogy fel is fogja hívni őket. Aztán általánosságban beszélgettünk 3-an, hogy mennyi idő alatt lehet betanulni, meg hasonlók és hogy ez a kolléganő az átlagnál lassabb. Aztán kérdezte a beteg, hogy más betegek tettek e panaszt erre a nőre. Nem válaszoltunk neki, mert én nem tudom, csak hallomásból, hogy volt rá panasz, de ezt ugye nem mondhatjuk. Azt feleltem, hogy teljesen mindegy ez az ő szemszögéből, és az a fontos, hogy ha neki baja van, akkor az irodával beszéljen és ha nem akarja ezt a nőt, akkor kérje, hogy ne küldjék oda. Ennyi.

Gondoltam, hogy keverni fog az öreg és igazam is lett, mert hívtak az irodából, hogy menjek be ez ügyben holnap. Persze csak én, a másik carer nem, holott ő még mondott olyanokat, amit nem kellett volna. De Ő volt a hónap carere, hát nem fogják becitálni.

Amin ki vagyok akadva, hogy ez a nő bűntetlenül hibát-hibára halmoz, és senki nem hívja be, hogy elbeszélgessenek vele, engem meg miatta becitálnak. Ráadásul tegnap este olyanok dolgoztak a betegeknél, akik nagyon hagyagok voltak és a beteget teljesen rossz és kényelmetlen pozícióban hagyták az ágyban este (nem tud mozogni a beteg) és reggel szerencsétlen nagyon szarul volt már. Fel is hívtam az irodát többek között ezért, meg más betegnél is hasonlót tapasztaltam, de akivel ezt meg kellett volna beszélnek, az épp telefonált. Mondták visszahívnak, de nem. Később megint próbálkoztam, hasonló szitu. Elmondtam az asszisztensnek mi a gondom, de a válasz, hogy majd visszahívnak. Hát visszahívtak a másik dolog miatt. Ami feldühít, hogy minden csipp-csupp, lényegtelen dologgal foglalkoznak, de a komoly dolgokon átsiklanak. Kolléganő ittasan dolgozik és a beteg elesik, ő visszateszi a fotelbe és otthagyja, majd 2 hét után észreveszik, hogy a beteg nem mozog. Eltörött a csípője az esésnél. Még csak be se hívták a kolléganőt, pedig a hülye a könyvbe is beírta, hogy mi történt.

Egyre jobban kiábrándulok ebből a cégből az ilyen dolgok miatt. Fontos és komoly dolgoknál szarnak a fejünkre. Holnap majd kiderül mi lesz, de azt hiszem el fogom mondani ezt nekik is, mert ez így nagyon nem jó.

Lakás

Ugye másokkal lakunk együtt. Most egy fura páros lakik nálunk. Haverok, de együtt zuhanyoznak..nem értjük igazán. Olykor összevesznek, a srác nem akar a csajjal lakni, aztán 2 nap után megint megy a jópofizás. A csaj nagyon nehéz természet és már mindenkivel összebalhézott a házban. Januárban megmondtuk nekik, hogy vegyenek vissza, főleg a csaj, mert amióta beköltöztek, azóta a duplája lett a villanyszámlánk és a fűtésünk is. Állandóan mos a csaj és órákon át főz. Mindenhol ott vannak, nincs sehol nyugi a házban, mert a csaj mos, otthagyja a kaját a konyhában főni, a srác a nappaliban a csaj meg zuhanyzik. Bárhová lépek, ott vannak. Reggel és este busójárás van, mert 5 percenként wc-re jár a csaj, fel-le mászkál a lépcsőn, este ugyan ez a menet. Nagyon zajos és nem lehet tőle pihenni.

Így most keresünk külön lakást magunknak, mert elég volt abból, hogy másokkal lakjunk együtt.


Fél év kihagyás....

A cég, ahol elkezdtem dolgozni..nos nem volt zökkenőmentes a kezdés, mert az előző cégem managere (Mike) bekavart, de végül ő húzta a rövidebbet. Azóta is dolgozok, már beállt a rotám és nagyon szeretek ennél a cégnél dolgozni. Sajnos itt is van pár ember akik problémásak és természertesen az egyik szarkeverő magyar... Szerencsére csak ritkán kell vele dolgoznom.

Az elmúlt időszakban elvesztettünk pár beteget, akikhez rendszeresen jártunk. Kaptunk újat, akit mindenki utál teljes szívből mert egy paraszt a pasi. De alapvetően elvagyunk, elvagyok.

A házban azóta már a harmadik lakó költözött be. Elsőnek egy csaj a kutyájával, aki nagyon előadta magát, és 2 hétig úgy-ahogy tartotta is a jókislány formát, majd kirobbant az igazi énje és végül lapátra került. Utána aki jött...hát vele nagyon befürödtem. Erről inkább nem is írok, mert hatalmas csalódás volt a nő. Bevittem a munkahelyemre is, de csak szégyent hozott rám meg a cégre is. S

A suliban júniusban levizsgáztam és szeptembertől indult a következő kurzus, amire szintén jelentkeztem. Az első vizsga decemberben lesz.

Dolgozok

Nos az új cégnél megvolt a tréning. Melepően jó volt és élveztem. Az előző fos cégnél a tréning egy rakás szar volt. Így konkrétan. Mike a manager, az igénytelenül kitetovált, kopasz bunkó anno felolvasott pár dolgot egy lapról, mert arra se volt képes, hogy fejből elondja. Minden tréning anyagot videón kellett megnéznünk, majd a moving and handling oktatás kb. 10 perces volt. Nem is csodálom, hogy az új carer-ek, akik még soha nem használtak hoistot előtte, azt se tudták mi fán terem és hogy kell használni. Ebből sok galiba is volt. Nos ennél a cégnél minden napra volt egy témakör (és ez a normális), amit kiveséztünk. Szinte minden dolgot hallottam már anno a korábbi tréningeken, de bizonyos dolgokat, ha az ember nem használ napi szinten, akkor elfelejti vagy bizonytalan benne, hogy kell alkalmazni, mit lehet, mit nem lehet. Na meg az előző cégnél a tréningen ha kérdeztünk, akkor helytelen választ kaptunk. Ez is most lett világos nekem. Pl mit szabad, mit nem. Amit az előző cég utasításba adott, hogy kell csinálni, arról kiderült, hogy mégsem, és büntethető... Na ennyit róluk.

6-an voltunk tréningen és 2 tréner volt. Jó fejek és nagyon közvetlenek, és jól elmondtak mindent, szájbarágósan. Azért most 4 év tapasztalattal a hátam mögött már nagyon észreveszem a hibákat. Volt 3 lány, akik még soha az életükben nem dolgoztak ebben a szakmában, és hárman rendelkeztünk gyakorlattal. Ebből ketten már 4 éve nyomjuk az ipart, a harmadik csaj pedig kb. 4 hónapja, de még nála is rengeteg bizonytalanságot látok a munka során. Vele egy cégnél dolgotam, párszor csináltunk double up-ot, és sokszor kellett szólnom neki, hogy mit és hogyan csináljon. De ez nem baj, mert idővel belejön.

A tréningnek csütörtökön lett vége és péntek, szombat, vasárnap már mentem shadowing napra. Ez annyit tesz (kötelező), hogy megyek a kollégákkal végig a hívásokra, megismerem a betegeket, a napi rutinjukat, ők is találkozhatnak velem, nem lesz furcsa, ha majd én megyek ellátni őket. Könnyebb úgy odamenni élesbe, hogy már tudom hová megyek, és mit kell csinálnom és a betegek is biztonságban érzik magukat. Szombaton és vasárnap már a single call-oknál én láttam el a betegeket a kolléga meg figyelt, és segített memorizálni a dolgokat. Szerencsére pozitív visszajelzések mentek be az irodába a kollégáktól és utólag kiderült, a betegeknek is szimpatikus voltam. És itt ez a lényeg. Kb. 7-9 etegem lesz és a városnak azon a részén fogok dolgozni, ahol lakunk. A betegeim kocsival kb. 2 percre laknak tőlem. :)

A betegek könnyűek és szimpatikusak. Van demens, parkinzonos, sclerozisos beteg vegyesen. Egy double up van, a többi single hívás. Némelyik kihívás, mert azért vannak fura dolgaik a betegeknek. Az egyikhez pl lunch time-ban nem lehet belépni a lakásba, hanem a folyosóról nyíló előtérben kell várakozni, onnan beköszönni, megkérdezni hogy van. Majd kirakom a gyógyszereit az asztalra és ennyi. Fél órás a hívás, de mivel mindez 5 perc alatt meg van, mehetek is.

A kollégák akikkel együtt fogok dolgozni nagyon szimpatikusak, kedvesek. Egyszóval klassz és sokkal job a kollektíva mint a másik cégnél volt valaha is.

Új munka

Nos az irodai munka nem jött össze egy magyar miatt, de erről nem írok, mert csak bosszantom magam vele.

Március 9-én kezdem a tréninget az új cégnél, és már azon a hétvégén mehetek is dolgozni. Az erkölcsim már meg is jött és ma kiderült, hogy a kocsimon business insurance van, nem kell rá külön kötni. Hurrá!!!! Mondjuk fura, hogy kötöttem meg anno, mert nem kértem rá üzletit.... de nem baj. Egy gonddal kevesebb.

Ez a cég sokkal barátságosabb, mint az előző, már ami az irodai alkalmazottakat illeti. Sokkal kedvesebbek. Volt egy magyar csaj az irodánkban. Anno, mielőtt elkezdett dolgozni a Caremarknál, már jelentkeztem általa az Alliedhez, de mondta, hogy átjön hozzánk, maradjak. Aztán rájött, hogy ez egy fos cég, legalábbis az itteni branch. Mesélte, amikor eljött, hogy milyen durva dolgokat csináltak az irodán és mennyire rosszindulatúak voltak egymással. Aztán most, hogy visszament az előző cégéhez, szólt, hogy menjek oda én is. Jobb a pénz, fizetik a benyót, meg van fizetett szabadság is. Mivel az interjúkon már túl voltam előzőleg, csak szóltam a központjukba, hogy aktuális a jelentkezésem és még aznap be is mehettem a helyi irodába és fel is vettek. Viszont csak a tréning után lehet kezdeni dolgozni. 6-7 ember lesz a tréningen, ebből egy csaj szintén a rlgi cégtől jön át. Román lány, de jól dolgozik, szimpatikus volt amikor velem dolgozott. Aztán lehet, hogy még egy másik magyar lny is akkor kezdi a tréninget, mert beprotezsátam őt is.

Hát ennyi van mára! :)